Az elévülés szabályai az új Ptk.-ban.

A polgári jog alapvető szabályai szerint a jogok érvényesítése és a kötelezettségek teljesítése során mind a jogosultnak, mind pedig a kötelezettnek úgy kell eljárnia, ahogyan az tőle elvárható. Éppen erre tekintettel, ha a jogosult sem fektet kellő hangsúlyt arra, hogy a jogait érvényesítse viszonylag hosszú időn keresztül, úgy nem érdemli meg, hogy a bíróság segítséget nyújtson a számára az igénye érvényesítéséhez. E mellett az idő múlása a követelés bizonyítékainak elenyészéséhez vezethet, amely megnehezíti a valóságnak megfelelő igényérvényesítést.

Az idő múlásának kétféle anyagi jogi hatása lehet, egyrészről a jogvesztés, másrészről pedig az elévülés, azzal, hogy az előbbihez a törvény kifejezett rendelkezése szükséges. Az elévülés korábbi szabályai szerinti általános határidején az új törvény sem változtatott, az a gyakorlat alapján megfelelőnek bizonyult. Érdekesség, hogy az azt megelőző polgári alaptörvény az általános polgári elévülési határidőt harminckét évben határozta meg.

Az elévülés szabályait a mostani törvény a kötelmi jog általános szabályai közé helyezi a korábbi szerződéses rendelkezések közül, amelynek oka, hogy az elévülés szabályai nemcsak a szerződéses jogban, hanem a kötelmi követelések (pl. kártérítés) körében is irányadó.

I. Az időmúlás joghatása

Jogvesztéssel a jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére a jogszabályban előírt határidő eltelte abban az esetben jár, ha azt jogszabály kifejezetten előírja. Ha a határidő nem jogvesztő, akkor arra az elévülés szabályait kell alkalmazni (Ptk. 6:21. §)

A joghatások ilyen elhatárolása a Ptk-ban új szabály, amely rögzíti a joggyakorlat által kialakított megkülönböztetést.

II. Az elévülés és joghatásai

Ha a Ptk. szabályai másként nem rendelkeznek, a követelések öt év alatt évülnek el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Az elévülést kizáró megállapodás semmis (Ptk. 6:22. §).

Legfontosabb változás itt, hogy eltérő elévülési időről kizárólag a Ptk. rendelkezhet, korábban ez más jogszabály alapján is lehetséges volt. Másrészről pedig az elévülési idő megváltoztatását írásban a törvény szélesebb körben engedi meg.

Ha a Ptk. másképp nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti, amelyből az következik, hogy az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást az elévülésre tekintettel nem lehet visszakövetelni. A főkövetelés elévülésével az ahhoz tartozó mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelés elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti. Az elévülést bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni (Ptk. 6:23. §).

Változás, hogy a Ptk. szabályai eltérhetnek az elévült követelés visszakövetelési tilalmától, a teljesített szolgáltatást nem lehet visszakövetelni az elévülésre tekintettel, illetőleg az elévülést nem lehet hivatalból figyelembe venni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amennyiben arra a felek nem hivatkoznak, úgy a bíróság e miatt nem utasíthat el követelést.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.